A valódi öngondoskodás: Ápol, eltakar és bebörtönöz
Szembejött velem a felismerés, és már nem tudtam félrenézni. Nem tagadom: felcsúszott pár kiló, a ruháimat pedig sorra kihíztam. Egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy rutinszerűen vásárolok. Mindig egy számmal nagyobbat, mindig olyat, ami „ápol és eltakar”. Kerestem azt a stílust, ami mögé elbújhatok, ami segít láthatatlanná tenni azt, amivel nem akartam szembesülni. Idővel rá kellett jönnöm, hogy amit én védelemnek hittem, az valójában egy újabb börtön. A nyers valóságot már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni. Ott álltam a próbafülkében, kezemben egy újabb darabbal, és hirtelen összeállt a kép. Az a póló a kezemben már nem divatos textilnek tűnt, hanem egy tálcán felkínált, méregdrága, prémium takarónak, amit csak azért vennék meg, hogy elrejtsem magam. Az ára pedig pontosan megegyezett egyhavi nonstop mozgással és az önbecsülésem visszaszerzésével. Leesett a tantusz. Egyszerűen nem nyugodtam bele a takaróba. Rájöttem, hogy eddig a tünetet kezeltem a megoldás hely...